VEZETŐ ÍRÁS
Könyvkritikák · Filozófiatörténet
Jean-Paul Sartre Freud-forgatókönyve különleges helyet foglal el nemcsak a szerző életművében, hanem a pszichoanalízis kulturális recepciójában is. A John Huston felkérésére 1958–1959-ben kidolgozott filmterv eredetileg Sigmund Freud pályájának arra a konfliktusos periódusára összpontosított, amelyben az orvos fokozatosan eltávolodott a hipnózistól, és megteremtette a pszichoanalízis módszerét. Sartre azonban a hagyományos tudóséletrajz kereteit messze meghaladó művet hozott létre. Freud alakja nála olyan intellektuális és egzisztenciális hőssé válik, akinek mások titkainak megfejtése közben saját múltjával, családi viszonyaival, ambícióival, önáltatásaival és az apa tekintélyével is szembe kell néznie. Jelen tanulmány amellett érvel, hogy Sartre Freud-ja filozófiai értelemben kettős portré: miközben Freud pszichoanalitikus gondolkodásának genezisét dramatizálja, Sartre saját filozófiájának alapkérdéseit is újragondolja. A tudattalan és a rosszhiszeműség, a determináció és a szabadság, a múlt és a projekt, az apa és a fiú problémája mentén a forgatókönyv Freud és Sartre sajátos szellemi találkozásának dokumentumává válik. A tanulmány külön tárgyalja a forgatókönyv keletkezéstörténetét, dramaturgiai szerkezetét, Freud sartre-i átértelmezését, a Hustonnal kialakult konfliktust, valamint az 1962-ben bemutatott Freud: The Secret Passion és Sartre eredeti koncepciójának viszonyát.
Tovább olvasom