Esszék · Filozófiatörténet
Az élet mint filozófiai önértelmezés
Lukács György Megélt gondolkodás – Életrajz magnószalagon című kötete különleges helyet foglal el a filozófus életművében. Nem hagyományos önéletrajz, és nem is pusztán filozófiatörténeti dokumentum: az élet és a gondolkodás egymásba fonódásának kései reflexiója. A kötet alapvető kérdése az, miként formálható egy több mint nyolc évtizedes, történelmi törésekkel, politikai döntésekkel, elméleti fordulatokkal és önkorrekciókkal teli élet egységes történetté. Lukács visszatekintésében az életrajzi események nem önmagukban érdekesek. Jelentőségüket az adja, hogy egy gondolkodói fejlődés mozzanataivá válnak. A személyes élet így filozófiai problémává alakul.

Kezdd itt a bejegyzést...

1. Bevezetés: egy filozófiai élet visszatekintése
Lukács György élettörténete szinte példátlanul szorosan kapcsolódik a 20. század európai történelméhez. Filozófiai fejlődése nem választotta el egymástól az elméletet és a történelmi tapasztalatot. A század kulturális és politikai törései egyúttal saját gondolkodásának töréseivé váltak. Ez különösen fontossá teszi kései önéletrajzi reflexióit.
A Megélt gondolkodás – Életrajz magnószalagon 1989-ben jelent meg Budapesten a Magvető Könyvkiadónál. A bibliográfiai nyilvántartások szerint a kötet 333 oldalas; a Megélt gondolkodás magyar fordítását Eörsi István készítette, a magnós beszélgetések kérdezői Eörsi István és Vezér Erzsébet voltak, a kötetet pedig Eörsi szerkesztette.
Mindez már a szöveg státuszára is felhívja a figyelmet. Nem egyetlen, hagyományosan megírt önéletrajzzal állunk szemben. Az önértelmezés többféle beszédhelyzetben jön létre: egyfelől a filozófus saját gondolkodói pályáját próbálja rekonstruálni, másfelől a beszélgetőtársak kérdéseire reagálva idézi fel életének eseményeit. Az önéletrajz tehát dialogikus természetű.
A könyv ennek következtében nem csupán életútleírásként olvasható. Filozófiai kérdést tesz fel: milyen kapcsolat van egy ember élete és gondolkodása között?
2. Mit jelent a „megélt gondolkodás”?
A cím rendkívül pontosan fogalmazza meg Lukács kései önértelmezésének lényegét.
A gondolkodás ebben az összefüggésben nem választható el az élettől. Nem olyan autonóm szellemi tevékenység, amely kívül helyezkedik a történelmen. A gondolat történelmi helyzetekben születik, döntésekhez vezet, következményei vannak, majd ezek a következmények visszahatnak magára a gondolkodóra.
A megélt gondolat ezért nem egyszerűen elgondolt gondolat, hanem olyan gondolat, amelyen az ember keresztülment.
Ez a megközelítés különösen találó Lukács esetében. Filozófiai pályáját újra és újra alapvető újraértékelések jellemezték. A korábbi álláspontokat felülvizsgálta, bizonyos műveit később kritikusan értékelte, más gondolatokat évtizedek múltán új összefüggésben vett elő.
A felszínen ez akár egymást követő szakítások történetének is tűnhet.
Lukács kései önértelmezése azonban más lehetőséget kínál: a változások mögött a problémák folytonosságát keresi.
3. Kontinuitás és diszkontinuitás
A Lukács-életmű értelmezésének egyik központi nehézsége, hogyan viszonyulnak egymáshoz annak különböző korszakai.
A fiatal Lukács irodalomkritikai és esztétikai kérdésfeltevései, a Lélek és a formák, A regény elmélete, később a marxista fordulat, a Történelem és osztálytudat, majd az esztétikai, ontológiai és etikai kérdések első pillantásra egymástól jelentősen eltérő filozófiai világokat képviselnek.
A kései Lukács azonban saját fejlődését nem egymást megsemmisítő korszakok sorozataként kívánja látni.
Ezt különösen jól mutatja az a kijelentése, amelyet a Lukács etikaterveit vizsgáló Palcsó Mária is idéz:
„Énnálam minden dolog valaminek a folytatása.”
Palcsó ezt az életmű kontinuitásának és diszkontinuitásának problémájával összefüggésben tárgyalja, és arra mutat rá, hogy Lukács élete végén a folytonosságot hangsúlyozta.
Ez a mondat lényegében a Megélt gondolkodás egyik hermeneutikai kulcsa.
A folytonosság azonban nem azt jelenti, hogy Lukács mindig ugyanazt gondolta. Éppen ellenkezőleg: gondolkodása jelentős változásokon ment keresztül. A kontinuitás mélyebb szinten keresendő, a problémákban.
Mit jelent értelmesen élni?
Hogyan függ össze az egyéni élet a társadalmi totalitással?
Milyen viszonyban áll egymással etika és politika?
Milyen kapcsolat van szabadság és történelmi szükségszerűség között?
Mit tehet az egyén saját történelmi körülményei között?
Ezek a kérdések különböző terminológiával és különböző filozófiai kontextusokban térnek vissza.
A Megélt gondolkodás tehát retrospektív kísérlet arra, hogy a változások mögött Lukács felismerje saját gondolkodói életének problématörténeti egységét.
4. A központi kérdés: „Mit tegyünk?”
A könyv egyik legfontosabb pontjához az etika vezet.
Palcsó Mária tanulmánya a magnós interjúkra hivatkozva úgy fogalmaz: Lukács számára a fő probléma mindig a „Mit tegyünk?” kérdése volt.
Ez rendkívül fontos kijelentés.
A Lukácsról kialakult hagyományos kép könnyen elsősorban rendszeralkotó marxista filozófusként, esztétaként vagy filozófiatörténeti gondolkodóként láttatja. A „Mit tegyünk?” azonban egészen más perspektívát nyit.
Ez ugyanis eredendően gyakorlati kérdés.
Nem azt kérdezi:
Mi a világ?
hanem azt:
Hogyan kell ebben a világban cselekednünk?
A két kérdés természetesen összefügg. A helyes cselekvés meghatározásához ismernünk kell azt a világot, amelyben cselekszünk. Ez magyarázza, hogy Lukácsnál az ontológiai, történetfilozófiai és etikai problémák nem választhatók élesen el egymástól.
A cselekvő ember mindig adott történelmi körülmények között dönt.
Éppen ezért az etika Lukácsnál nem pusztán normák rendszere. Sokkal mélyebben kötődik ahhoz a kérdéshez, hogy az ember miként képes történelmi helyzetének felismerésére és az azon belüli cselekvésre.
5. Az életrajz mint döntések története
A hagyományos önéletrajz rendszerint események láncolatából épül fel:
születés, család, tanulmányok, kapcsolatok, pálya, történelmi fordulatok.
A Megélt gondolkodás perspektívája ennél filozofikusabb.
Az események jelentőségét az adja, hogy döntési helyzeteket teremtenek.
Lukács így nem pusztán arra tekint vissza, mi történt vele, hanem arra is, miként reagált arra, ami történt.
A különbség alapvető.
Az első esetben az ember történelmének tárgya.
A másodikban cselekvő szubjektuma is.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az ember szabadon választhatná meg saját történelmi körülményeit. Éppen ez a Lukács által újra és újra átgondolt probléma: a cselekvés egyszerre meghatározott és nyitott.
Így az életrajz fokozatosan filozófiai antropológiai kérdéssé változik:
hogyan lehet egy történelmileg meghatározott ember mégis felelős saját döntéseiért?
6. Emlékezet és önértelmezés
A könyv sajátos időstruktúrával rendelkezik.
Az idős filozófus a jelenből tekint vissza korábbi önmagára. Ez azonban azt jelenti, hogy ugyanabban a szövegben legalább két perspektíva találkozik:
az egykori cselekvő perspektívája
és
a későbbi értelmező perspektívája.
A fiatal Lukács még nem tudhatta, hogyan folytatódik saját története. Az idős Lukács viszont már ismeri életének későbbi fordulatait.
Innen származik minden önéletrajz egyik alapvető paradoxona.
Amikor elmeséljük életünket, már olyan jelentést adunk korábbi eseményeinknek, amelyet azok megtörténésük pillanatában még nem feltétlenül rendelkeztek.
A Megélt gondolkodás ezért nem tekinthető egyszerűen a „valóság” áttetsző dokumentumának.
Egy élet értelmezése.
Lukács nem csupán emlékezik, hanem kapcsolatokat létesít élete különböző pontjai között.
A későbbi álláspontból visszatekintve bizonyos korai problémák előzményekké válnak; bizonyos tévedések fejlődési állomásként jelennek meg; bizonyos döntések pedig nagyobb történeti összefüggés részévé alakulnak.
Az önéletrajz így narratív rendet teremt az időben.
7. Az önkritika filozófiai szerepe
Lukács életművének egyik különlegessége az újraértékelések gyakorisága.
Az önkritika azonban nem értelmezhető kizárólag úgy, mint a korábbi nézet megtagadása.
Filozófiai szempontból az önkorrekció annak felismerését is jelentheti, hogy az ember saját múltjához viszonyulva is történelmi lény.
A tegnapi álláspontot a mai ember értékeli.
A mai embert azonban részben éppen a tegnapi álláspont következményei alakították.
Ez újabb paradoxont eredményez:
az ember úgy haladja meg korábbi önmagát, hogy közben továbbra is annak történetéből él.
A kései Lukács számára ezért különösen fontos a folytonosság.
A régi gondolat nem egyszerűen eltűnik. Egy későbbi gondolat előtörténetévé válhat.
Ebben az értelemben a gondolkodás dialektikusan fejlődik: nem pusztán kijavítja a múltat, hanem megpróbálja saját történetébe beépíteni.
8. Történelem és egyéni élet
Lukács élettörténetének értelmezése szükségképpen összekapcsolódik a 20. század történelmével. A kötet könyvtári tárgyszavai is egyszerre sorolják a művet Lukács életművéhez, az életrajzhoz és a 20. századi magyar marxista filozófiához.
Ez nem csupán külső történelmi háttér.
Lukács filozófiájának egyik alapvető felismerése, hogy az ember nem történelmen kívüli lény.
Ennek következtében egy filozófiai önéletrajz sem választhatja el egymástól a magánélet és a történelem idejét.
Az ember személyes választásai történelmi lehetőségek között történnek, miközben ezek a választások visszahatnak saját életére.
A Megélt gondolkodás ezért sajátos közvetítést hoz létre:
egyéni élet ↔ történelem ↔ filozófiai reflexió
Az önéletrajz ilyen értelemben kicsiben ugyanazt a problémát jeleníti meg, amely Lukács filozófiájában nagyobb léptékben is újra meg újra felmerül: az egyedi és az egész viszonyát.
9. A magnószalag mint filozófiai forma
Az Életrajz magnószalagon különlegességét nem pusztán a tartalma adja.
Maga a médium is jelentést hordoz.
A magnószalag rögzíti az emberi hangot. A hang azonban különbözik az előre megformált írott szövegtől. A beszéd dialogikus. Kérdésekre válaszol, asszociációkat követ, visszatér korábbi témákhoz, javít, kiegészít.
Az ELTE katalógusa is kifejezetten jelzi, hogy az Életrajz magnószalagon Eörsi István és Vezér Erzsébet Lukáccsal folytatott interjúiból áll.
Ez azért lényeges, mert a könyvben az önéletrajz nem magányos monológként jön létre.
A kérdezők jelenléte alakítja az emlékezést.
Egy kérdés előhív egy emléket.
Az emlék értelmezést kíván.
Az értelmezés újabb kérdéshez vezet.
A magnós önéletrajz ezért sokkal inkább közös emlékezési folyamat, mint egy hagyományos memoár.
10. Élet és filozófia különös egysége
A cím két szava, a „megélt” és a „gondolkodás”, első látásra eltérő szférákhoz tartozik.
Az életet átéljük.
A gondolatot elgondoljuk.
Lukácsnál azonban a kettő nem választható külön.
A valódi filozófiai probléma nem pusztán logikai konstrukció. Az ember történelmi létezésének problémája.
Ezért különösen fontos az a Lukács-értelmezés, amely szerint az etikai kérdés végig jelen van életművében. Palcsó Mária arra mutat rá, hogy az etikai érdeklődés a különböző korszakokon keresztül is nyomon követhető, még akkor is, ha eltérő formákban jelenik meg.
Innen nézve a „megélt gondolkodás” olyan filozófiát jelent, amelynek tétje van.
Amikor egy filozófiai probléma életvezetéssé, politikai állásfoglalássá vagy erkölcsi döntéssé válik, a gondolat kilép az elmélet tiszta teréből.
Megélt gondolattá válik.
11. Etika inkognitóban
Lukács etikai gondolkodásának egyik legérdekesebb sajátossága, hogy a tervezett nagy etikai összegzés nem vált olyan lezárt főművé, mint amilyen esztétikai vagy ontológiai vállalkozása volt.
Palcsó tanulmánya idézi Lukács egyik kései feljegyzését, amely szerint egész életműve valamiféle „Ethik inkognito”, vagyis rejtett, inkognitóban jelen lévő etika volt.
Ennek fényében a Megélt gondolkodás etikai jelentősége különösen nagy.
Ha a fő kérdés valóban a „Mit tegyünk?”, akkor az önéletrajz egyúttal annak vizsgálata is:
én mit tettem?
És ettől elválaszthatatlanul:
miért tettem azt, amit tettem?
Az elméleti etika és az életrajzi önvizsgálat itt közel kerül egymáshoz.
Az élet válik az etikai gondolkodás egyik dokumentumává.
12. A tévedés problémája
Minden hosszú gondolkodói pálya tartalmaz tévedéseket, elvetett álláspontokat és kudarcokat.
Egy filozófiai önéletrajz ezért szükségképpen szembesül a kérdéssel:
mit kezdjen az ember saját tévedéseivel?
Három lehetőség kínálkozik.
Az első az elhallgatás.
A második az egyszerű megtagadás.
A harmadik a történeti megértés.
A harmadik a filozófiailag legérdekesebb lehetőség, mert a tévedést nem csupán hibának, hanem egy fejlődési folyamat rekonstruálható mozzanatának tekinti.
Ebben az értelemben egy gondolkodó múltja nem selejtezhető ki egyszerűen.
A meghaladott álláspont is hozzájárult ahhoz, hogy létrejöhessen a későbbi álláspont.
Így a tévedés is bekerülhet a „megélt gondolkodás” történetébe.
13. Önéletrajz vagy filozófiai testamentum?
A kötet műfajilag nehezen határozható meg.
Életrajz, mert Lukács saját életéről beszél.
Interjúkötet, mert jelentős része beszélgetésekből épül fel.
Filozófiatörténeti dokumentum, mert egy jelentős 20. századi gondolkodó saját fejlődését értelmezi.
De ennél több is.
A mű filozófiai önértelmezés.
Éppen ezért testamentumszerű olvasata is lehetséges. Nem abban az értelemben, hogy Lukács valamiféle végleges tanítást hagyna hátra, hanem abban, hogy életének végéről próbálja megérteni azt az utat, amelyet bejárt.
A hangsúly ezért nem a lezártságon, hanem az összefüggésen van.
Mi kapcsolja össze a különböző korszakokat?
Mi maradt változatlan a változások mögött?
Mi az a kérdés, amelyhez újra és újra visszatért?
Ha elfogadjuk saját kései önértelmezését, akkor erre a legegyszerűbb válasz:
a helyes cselekvés problémája.
14. A „megélt gondolkodás” mint filozófiai módszer
A kifejezést végül szélesebb értelemben is értelmezhetjük.
A „megélt gondolkodás” nemcsak egy könyvcím, hanem egy sajátos filozófiai magatartás megnevezése is lehet.
Ennek legalább négy eleme van.
1. Történetiség.
A gondolat történelmi körülmények között születik.
2. Gyakorlat.
A gondolkodás végső soron kapcsolatban áll a cselekvés lehetőségével.
3. Önkorrekció.
A gondolkodó képes korábbi álláspontjának felülvizsgálatára.
4. Felelősség.
A gondolkodó nem választhatja el teljesen gondolatait azok gyakorlati következményeitől.
Így a filozófia nem pusztán megismerés.
Életforma is.
15. A könyv aktualitása
A Megélt gondolkodás jelentősége nem merül ki abban, hogy fontos forrás Lukács életrajzához.
Sokkal általánosabb kérdést tesz fel:
hogyan értelmezheti az ember utólag saját életét?
E kérdésben Lukács problémája minden önéletrajzi gondolkodás problémája.
Az ember folyamatosan változik. Ha azonban változik, milyen értelemben tekintheti magát ugyanannak a személynek, aki évtizedekkel korábban döntéseket hozott?
A személyes identitás ebben az értelemben nem pusztán adottság.
Megalkotott történet is.
Lukács válasza a folytonosság keresése. Nem azt állítja, hogy egész életében változatlan volt, hanem azt próbálja megmutatni, hogy változásai kapcsolatban álltak egymással.
Élete utólag problémák történetévé rendeződik.
Ez a Megélt gondolkodás talán legmélyebb filozófiai rétege.
16. Következtetés
A Megélt gondolkodás – Életrajz magnószalagon különleges dokumentuma Lukács György életművének, mert benne élet és filozófia olyan közel kerül egymáshoz, hogy szinte lehetetlen eldönteni, hol végződik az egyik és hol kezdődik a másik.
A könyv nem azt sugallja, hogy egy filozófus élete közvetlenül megmagyarázza filozófiáját. Ennél összetettebb összefüggést tár fel.
Az élet problémákat teremt.
A gondolkodás értelmezi ezeket.
A gondolat döntésekhez vezet.
A döntések történelmet teremtenek.
A történelem pedig újra gondolkodásra kényszeríti az embert.
Ebben a körforgásban érthető meg igazán a cím:
Megélt gondolkodás.
A gondolkodás itt nem kívülről szemléli az életet, hanem benne történik.
Lukács kései önértelmezésének központi jelentőségét ezért nem egy-egy életrajzi adatban kell keresnünk. Sokkal inkább abban a kísérletben, hogy egy rendkívül összetett, ellentmondásokkal és fordulatokkal teli élet végén a gondolkodó felismerjen valamiféle folytonosságot.
A folytonosság pedig nem feltétlenül a válaszokban rejlik.
Sokkal inkább a kérdésben.
Mit tegyünk?
Ha ezt tekintjük Lukács gondolkodói életének egyik vezérfonalának, akkor a Megélt gondolkodás nem pusztán filozófiai önéletrajzként olvasható, hanem egy egész életmű utolsó nagy önértelmezési kísérleteként: annak vizsgálataként, miként lehet a gondolatból élet, az életből tapasztalat, a tapasztalatból pedig ismét gondolat.
Irodalom
Lukács György. (1989). Megélt gondolkodás – Életrajz magnószalagon. Az interjúkat készítette Eörsi István és Vezér Erzsébet; szerkesztette és a Megélt gondolkodást fordította Eörsi István. Budapest: Magvető Könyvkiadó.
Palcsó Mária. (1996). Lukács György etika-tervei.


